Minden bizonnyal kijelenthető, hogy nincs olyan ember a világon, aki ne gondolkodott volna el az élet bizonyos nagy kérdésein. Mégpedig azokon, hogy milyen céllal születtünk meg erre a világra, mi értelme van az életünknek és mi vár ránk a halál után. Vajon kedvenceink esetében is hasonlóan gondolkodhatunk az élet múló körforgásáról? Létezik-e kutyamennyország? És ha igen, ki hogyan képzeli azt el, legyen az akár kutya vagy gazdája.
Test, lélek, szellem
Mi emberek teremtői képmásra hármas egységei vagyunk testnek szellemnek és léleknek. Fizikális külső jegyeink nyomán tudjuk látásból megkülönböztetni egymást. Az állatvilágban is ez jellemző, például egyik kutya a másikat külső jellegzetességeiről kinézetéről, szagáról, hangjáról képes megismerni és emlékezni rá. Testünk azonban ennek a hármas egységnek múlandó része.
A lélek lényünk legbelső, néha egészen rejtélyesnek tűnő, halhatatlan része. Önálló mozgatórugója minden egyén belső élményvilágának. Belőle ered a természetünk, különféle szokásaink, azt ahogyan a világot látjuk és arra reagálunk. Nem kevésbé igazak ezek a gondolatok kedvenceinkre is, hiszen számos belső jellegzetességet figyelhetünk meg egyes kutyafajták között is. Ilyen megkülönböztető tényezők lehetnek: az érzelmesség, az aktivitás, a problémamegoldás, az emberi közeledésre adott reakciók, a képezhetőség, valamint az emberi kommunikációs jelek megértése.
A szellem, mint az egység harmadik tagját nehezen lehet körülírni. Leginkább a tudományok és művészetek szellemi világgal való összekapcsolódásában határozzák meg lényegét. Egy olyan tényezőnek mondható, amit az ember saját magában tud kifejleszteni és magáévá tenni. Ezen a szinten érhető tetten különbség állat és ember között, hiszen kedvenceink a szellemiségükben nem annyira előrehaladottak ezen a téren. Bár hihetetlen ügyességgel és lelkesedéssel képesek megtanulni különféle okos trükköket mindezt a maguk módján teszik. Többszöri megerősítés és motiváció fejében. Természetesen az ember esetében sincs ez másképp... Továbbá az is igaz, hogy legszeretettebb négylábúink is képesek bármikor újabb és újabb fondorlatos turpisságokat és eddig elképzelhetetlen tetteket kieszelni, hogy meglepjenek minket, kiszínezve a szürke hétköznapokat.
Az élet körforgása
Megannyi film szól arról, hogy kedvenceink milyen életutat járnak be hogyan gondolkodnak rólunk emberekről, hogyan próbálnak terelgetni minket a maguk kifejezőeszközeikkel. És gyakran szólnak arról is, hogy az ő esetükben az elmúlás hova vezet. Így jogosan merülhet fel a kutyamennyország gondolata.
Érdekes belegondolni gazdiként ki-ki hogyan képzeli el hűséges társa hová is kerül földi életét követően. Vannak, akik kedvencüket egy hatalmas mennyei mezőre képzelik, ahol minden más mennybe jutott kutyával szivárványokkal körül ölelve játszik boldogan és várja, hogy egyszer újra találkozhassanak. Akad olyan is, mint filmbeli élményeink mutatják, hogy új alakban - akár emberi vagy kutya alakban - később újra mellénk szegődnek addig, amíg úgy érzik felelősségük és feladatuk mellettünk lenni. És valaki esetében az is felmerülhet, hogy kedvencét a túlvilágon újra megismerve, egy bölcs tanítómesterként képzeli, aki földi életében azért jött el, hogy mellette legyen és vezesse a göröngyös ösvényeken.
Bárhogyan is legyen érdemes mindenki szubjektív gondolatvilágát nyitottan meghallgatni és elképzelni kinek-kinek a maga módján. Hiszen, legjobb barátunkról van szó, aki egy életen, vagy egy életszakaszon át kísérte legkedvencebb emberét. Hozzá megannyi örömteli és felejthetetlen emléket, sok nevetést, játékot, valamint szeretetteljes percet fűzött. Akitől most el kell búcsúznia de ki tudja-így vagy úgy egyszer még úgy is találkozni fognak, egy másik helyen vagy egy másik életben, bármilyen elképzelt kutyamennyországban.
A kutyamennyországot úgy képzelem...
Mint, ami telis-tele van játékokkal, a legfinomabb jutalomfalatokkal, tóval patakkal, a legszuperebb kirándulóhelyekkel, sok madárral, akiket kergethetek, pihe puha ágyikóval és a legszeretettebb embereimmel, akiket elvihetek megsétáltatni és bújócskázhatok velük mennyei otthonunk kertjében. Kedvenceink talán így fejeznék be ezt a mondatot árnyalva mindezeket egyéni preferenciáikkal.
Mindezek tappancs nyomán, arra a kérdésre válaszolva, hogy létezik-e kutyamennyország egy jól kifejező válaszunk van. „Minden kutya a mennybe jut, mert nem olyanok, mint az emberek. A kutyák természetüknél fogva jók és hűségesek.”